Dávid, az egyetlen fiú -UTOLSÓ GONDOLATOK
Nem fogok soha ilyet tenni, mint most: magamról írok olyan nyíltsággal, amit nem tudom, hogy ki az, aki meg fog érteni. Talán az az egy, aki megszelídített vagy aki meg fog szelídíteni. Rengeteg dolog ragadt bennem így is, rengeteg gondolat, de egészen biztos, nem számítanak, mert ami „igazán lényeges, a szemnek láthatatlan”. Mindig tudtam, hogy… Tovább »