Egy nagy cirkuszi sátor csillogása mellett egy elkerített részben Polly, a krémszínű paripa várta, hogy színpadra kerüljön. Pollyt már gyermekkora óta arra szoktatták, hogy különféle produkciójával kápráztassa el az embereket. Érezte, hogy lassan az ő ideje jön és megmutatja azt, amit tanult és a végén ha elég ügyes volt, jól lakhat. Ennek reményében Polly már csak az ételére tudott gondolni. Nagyon szerette a szénát és gyümölcsöt, amit kapni szokott. Kicsit talán torkos is volt. Ám amikor éppen nem szerepelt, mindig valami csintalanságon járt az esze. Hugónak, a fekete paripának el is mesélte gyorsan tervét:
– Hugó én ma, amikor meg kellene fordulnom, én úgy döntöttem, hogy megfordulva futok két kört az irányban visszafelé. – büszkélkedett.
Hugó egykedvűen hallgatta a kis Polly tervét, aki részletesen beavatta tervébe. Amikor már nem bírta hallgatni Polly csacsogását rámordult:
– Majd meglátod mit kapsz érte… üres lesz a poci pici Polly!
-Jaj Hugó, te mindig olyan maradi voltál. Majd meglátod, hogy dupla adagot kapok, mert valami újat csinálok.
– Azt meghiszem – hagyta rá először, de aztán rájött, hogy jobb, ha figyelmezteti a kis Pollyt, és visszarángatja a földre, mert ő már tudja, hogy hogyan reagálnak idomárjai ilyenkor – Figyelj kicsim, jobb, ha nem próbálod meg, mert éhes leszel a végén. Nem emlékszel, amikor Bertus próbált újdonságot? Szegénykémet úgy megverték, és ami fontosabb, a lelkesedését letörték, hogy azóta soha nem próbálta meg újra.
-De engem nem fognak, majd meglátod! -vágott vissza. Hugó úgy érezte, hiába tudja, hogy így lesz, amíg ő maga meg nem tapasztalja nem tud mit tenni. Makacs egy teremtést volt a kicsi Polly.
Hamarosan el is jött az ő ideje és pontosan mindent beváltott ahogy eltervezte. Várta a jutalmat, de az idomárja annyira megrémült, hogy zavarában ütni kezdte. Polly nem értette a helyzetet és fájt neki, de jobban fájt az, hogy Hugónak lett igaza, de már késő belátnia.
Amikor a produkciónak vége lett, az idomár dühösen ordított Pollyval a színfalak mögött. Polly belül zokogott, hogy rosszul döntött, de büszek teremtés volt, ezért nem akarta belátni. Hugónak csak annyit mondott miközben sírni lett volna kedve:
– Nem vagyok éhes most, de jól sikerült!
Hugó először csodálkozott a reakción, de később megérezte, hogy Polly nem boldog. Odament hozzá és úgy tett, mintha elhitte volna, de valójában érezte, hogy nem úgy történt minden, ahogy azt Polly sejtette vele. Polly éjszakai sírásai után arra döbbent rá, hogy neki van a világon a legjobb barátja, a legjobb lelki társa, mert csak ő képes mellette állni.
-Istenem, csak el ne veszítsem soha, mert többet ér Hugó aranynál, gyémántnál… mindennél. -suttogta a csillagoknak és szomorú, megtört lelke fájdalmára mély álomba szenderült a kis paripa.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: