Benji, a cica keres

Igen hűvös, friss levegő volt kint. Sötét és vészjósló idő riogatott mindenkit. A házban, ami furcsa békében állt magányosan viszont éppen az ellenkezőjét ontotta magából. Bent világos volt, a kandalló kellemes meleget árasztott magából, a kandalló párkányán pedig Benji, a szürke házimacska ébredezett éppen. Benji szertartásszerűen ébredt fel. Nagy ásítás, nyújtózás, mosdás és már a következő pillanatban azt várta, hogy mi lesz a napban az a pici momentum, ami érdekessé teszi a napját. Tudta, hogy lesz valami, ami a napban biztosan szép lesz számára.

Elindult hát felfedezni a környéket. Úgy járt-kelt kimérten, mintha az egész környék egyedül az övé lenne. Méltóságteljes lépésekkel, lassan, kimérten körbenézett és eltekintve egy-egy kisebb változástól nem látott semmi mást, ami kizökkentené őt az egyensúlyából. Míg nem észrevett valakit. Ahogy egyre közeledett felé azon vette észre magát, hogy valahonnan ismerős az illat amit érzett, ismerős valami neki. Elég közel került a másik cicához, akiről egyszercsak kiderült számára, hogy nem más, mint régi cimborája. Nemrégen még együtt éltek át mindent, amit átélhet két cica együtt. Rengeteget játszottak együtt felhőtlenül, együtt fedeztek fel mindent, amit érdemes. Igazi lelki társak voltak. Volt valami megmagyarázhatatlan kapocs közöttük. Egyik játék után Benji cimborája eltűnt, amit nagyon nehezen élt túl. Nem tudta mi lett vele, mi történhetett, de egyszercsak nem jött. Benji nem hitte, hogy magától, azt hitte, történt vele valami. Rengeteget szenvedett Beji a hiánya miatt. A játékok üressé váltak, az idő ellenséggé, amit nélküle töltött, a problémák sokkal nagyobbnak látszottak, mint annak előtte. És most itt áll előtte Berci teljes valójában sértetlenül. Berci mozdulatlanul várta, hogy Benji milyen reakciót tesz felé.

-Hát te élsz? – kérdezte Benji miközben még nem is fogta fel, ami történik éppen.

-Sajnálom.- felelte kicsit megkönnyebbülten Berci miközben már annak is örült, hogy régi cimborája nem zavarja el őt rögtön. – Hibáztam! Nagyot hibáztam! Én annyira mérhetetlenül megbántam. Kérlek, mondj valamit! -kérlelte Berci kétségbeesett hangon.

– Azt hittem, hogy soha nem látlak többé. Tudod te mit éltem át? -vádolta Bercit. Majd Benji rájött arra, hogy ennek nincs értelme. Ott volt előtte Berci, és rájött, hogy ez az egy lényeges dolog van. Odarohant Bercihez és úgy megszeretgette, hogy Berci azonnal sírásban tört ki. Benji szintén. Később, amikor kicsit megnyugodtak egy rövid beszélgetésbe kezdtek.

– Miért nem adtál eddig életjelet magadról? Hogy vagy?

– Ne haragudj Benji, úgy érzetem más az utam, el kell mennem. Megpróbáltam, de időközben rádöbbentem arról, hogy úgy kerestem az újdonságot, az értelmet az életemnek, hogy nem vettem észre, hogy eddig is meg volt minden ami ahhoz kellett. Velem voltál mindig, nagyokat játszottunk, mindig mindent megtettél értem magad is sokszor beáldozva. Bocsáss meg, elrontottam. De itt vagyok, mert be kellett látnom, hogy senki más nem olyan hűséges cimbora, mint te. Nagyon megbántottalak és nagyon nehéz lehetett neked és csak azt remélem, hogy kedvelsz még annyira,, hogy újból megbízz bennem és soha többé nem engedlek el kedves barátom! -Eközben Berci könnyei potyogtak és Benji annyira meghatódott, hogy az övé is.

-Berci, a poklok poklát jártam meg nélküled. Éltem, de azt éreztem, hogy semmit értelme nélküled a napoknak, de most itt vagy és ezzel már bizonyítottad, hogy az átalakulásod, a szerzett tapasztalataid méltóvá tettek arra, hogy megnézzük, emlékszel-e még az egérjátékra. Gyere menjünk játszunk egérjátékot!

-Menjünk!

Elindultak a kedvenc egerészőhelyük felé és várták, hogy előbukkanjon egy egér. Nem bántották az egeret soha, csak az volt a lényege, hogy úgy kellett terelni az egeret, hogy ne a másik felé vegye az egér az irányt miközben menekülni próbált. Imádták régen ezt a játékot. Felhőtlenül játszottak órákon át. Benji igazán boldognak érezte magát, hogy előkerült legkedvesebb cimborája.

Este lefekvéskor mindketten arra gondoltak, hogy a legjobb játék a világon ez. Hálát adtak azért, hogy visszakerült életükbe a játék, a szeretet, a boldogság.

Benji megtalálta magában az örömöt, Berci pedig megtalálta az érzést, hogy milyen jó belátni, ha valami hiányzik és nem késő soha helyrehozni. Hibázhat mindenki, ha belátja később, hogy hiba volt és helyre szeretné hozni. Este a kandalló tövében így szenderült álomra a két cica.